Melyek a voltak a legmeghatározóbb kerékpártechnikai fejlesztések? Melyek befolyásolták leginkább a mai modern bicajok megjelenését, működését, illetve a kerékpározás élményét? Cikkünk második részében a fékváltókarok bemutatása utáni úgymond „modern” korszak tükrében próbálunk a fenti kérdésre választ adni. Nem kronológia szerint haladunk, inkább a fejlesztések közti összefüggéseket próbáljuk kihangsúlyozni… A technikai fejlesztések üteme a mountain bike előretörésével, illetve az országúti gépek esetében a fékváltókarok bemutatásával jelentősen felgyorsul. A 140 évig egyeduralkodó acélötvözet mellett új vázanyagok jelennek meg, a rendelkezésre álló áttételi fokozatok száma és skálája ugrásszerűen bővül, a fékrendszerek pedig végre-valahára hatékony működést biztosítanak. Mindent összevetve a kerékpározás élménye az 1990-es évek eleje óra jelentős fejlődést mutat, amelynek a kerékpárosok csakis örülhetnek. Ezen felül a bővülő szakágaknak és az ezzel párhuzamosan bővült választéknak köszönhetően mindenki megtalálhatja az ízlésének és igényeinek megfelelő kerékpárt. A kerékpárok ár/érték aránya pedig jelentősen javul a „modern” korszakban: ma azonos árszinten a 25 évvel ezelőttinél lényegesen jobban működő, kényelmesebb és hatékonyabb kerékpáron bicajozhatunk. A főbb újítások szerintünk a következők: a terepen történő kerékpározásra alkalmas mountain bike, a tárcsafékek és felfüggesztésrendszerek, a fejvédők elterjedése, az országúti fékváltókar, az alumínium, majd a karbonszál alapanyag alkalmazása, illetve az elektronikus váltás nemrég végbe ment előretörése. Ezek bizonyos szempontból egymásra épülnek, mint például az MTB-k esetében a felfüggesztés gyorsabb tempót eredményezett, amelynél az abroncsfék már nem bizonyult elegendőnek, illetve a gyakori bukások miatt a fejvédő használata is szükségessé vált. Az aszfaltos vonalon pedig az áttételezés hátsó fokozatszámának folyamatos bővülése, a váltás gyorsasága, pontossága és minősége elért egy határt, ahol már nincs értelme folytatni a trendet, így a váltásteljesítmény fokozásához újabb irányra volt szükség. A hagyományos acélötvözetet felváltó vázanyagok pedig minden kerékpártípus esetében egyre könnyebb és merevebb szerkezetet eredményeznek, ráadásul itt még jelentős fejlesztéseknek nézünk elé, ahol a kényelem fokozása egyre nagyobb szerepet kap. Mountain bike: Egy tucat kaliforniai hippi – köztük számos sikeres országúti versenyző – elkezdtek feljárni a Tamalpais hegyre, hogy annak ösvényein eszeveszett sebességgel csörtessenek lefele. Az 1978-at írunk, a megfelelő technikai háttér mindehhez még nem létezik, ki kell fejleszteni azt a kerékpárt, amely az akkor egyedülálló, bohókás időtöltésre alkalmas. Gary Fisher, Joe Breeze és Tom Ritchey nekilátnak hogy megalkossák az első valódi terepkerékpárt, azaz a mountain bike-ot. Nem is gondolják, hogy rajtuk és néhány őrült bicajosok kívül valakit megigéz a nehéz terepen történő kerékpározás élménye, de a kerékpártörténelem kétségtelenül rájuk cáfol. 10 évvel később már az egész földkerekség mountain bike-ot vásárol. A terepkerékpározással töltött szabadidős tevékenység a versenysportban is megjelenik: először a 80-as évek elején Kaliforniában rendeztek mountain bike versenyeket, azóta pedig a sportág minden tekintetben nagyot változott, új szakágakkal és versenytípusokkal bővült. Kihívásként sokat nehezedtek a pályák, ami a terepen megjelenő akadályok leküzdésére kidolgozott technikák fejlődésének köszönhető. A Nemzetközi Szövetség (UCI) 1990-ben rendezte az első hivatalos mountain bike világbajnokságot, 1996-ban pedig olimpiai sportággá vált. Az MTB-k technikai fejlődése az egész kerékpáripart feje tetejére állította: az ott alkalmazott technológiák, mint például a fékkarba integrált váltókar, amely a kormány elengedése nélküli kerékpárkezelést tett lehetővé, vagy a fokozatváltás gyorsaságának és pontosságának fejlesztése a többi kerékpártípus esetében is megjelent. Mostanság pedig a „montikon” egy évtizede elterjedt tárcsafékek „vándorol át” fokozatosan a túra, városi majd az országúti kerékpárok irányába. Országúti fékváltókar: Az 1980-as évek végén a japán Shimano már számos a korszakot meghatározó technikai újítást jegyez, egyértelműen átvéve a stafétabotot a Campagnolótól ezen a téren. A pozícionált SIS váltórendszer, a kazettás hátsó kerékagy, a váltáskönnyítéssel ellátott lánctányérok, a kétforgáspontos SLR fékrendszer piaci sikerét követően a vezetőség 1992-ben úgy dönt, hogy piacra dobja a mountain bike-ok esetében sikeresen alkalmazott fékváltókart országúti kerékpárok számára. Ez bizonyult a SIS után a legjelentősebb ergonómiai mérföldkőnek: aki egyszer rászokott, már nemigen képes visszatérni a régi alsócsöves váltókarok használatához. Legfőbb előnye, hogy nem kell többé levenni a kezet a kormányról, amely gyorsabbá teszi a váltást, így egyben lényegesen biztonságosabb téve a bicajozást. A szerkezet működése ráadásul gyors és precíz. Első lépésben a 7400-as sorozatszámú Dura-Ace szett részét képezi az új fékváltókar, teljesen kompatibilis az akkori etalonnak számító 8 fokozatú meghajtásrendszerrel. Már bevezetése évében rengeteg fékváltókart adtak el, annak ellenére, hogy az ára igen magas. A Shimano további nagy vívmánya, hogy 5-6 év alatt képes úgy leszorítani a gyártási költségeket, hogy az STI fékváltókarok teljesen kiszorították a régi alsócsöves váltókarokat. Ma pedig már sokaknak el kell magyarázni, hogy milyen is volt az alsócsöves váltás! A Campagnolo kis késéssel reagálva egy hasonlóan jól működő rendszerrel jelentkezik (Ergopower), amely elterjedése csak azért lassabb, mivel a patinás olasz gyártónak nem áll rendelkezésre kellő anyagi forrás széleskörű népszerűsítésére, illetve az árverseny beindítására. A Shimano az MTB szegmensben elért piaci dominanciája az országúti fejlesztések terén is kifizetődőnek bizonyul. Fejvédő: A mountain bike elterjedése és a terepen történő kerékpározás fokozott bukásveszélye volt a fő motiváló erő a “sisakok” kifejlesztéséhez, piacra történő bevezetéséhez, illetve divattá történő avanzsálásának. Természetesen a fejvédő a közutakon is rendkívül hasznos: a kerékpárbalesetek egyharmada fejsérüléssel jár, a halálos balesetek háromnegyed része az agyszövet visszafordíthatatlan károsodása miatt következik be – állapították meg amerikai kutatók egy nemrég közzétette tanulmányban. Egy másik kutatás szerint a sisak viselése a fejsérülések 65-88 százalékát kivédi. A 70-es években a kerékpáron használt bukósisakok technikai színvonala még kezdetleges volt, nem állt többől, mint szivaccsal kitömött műbőr “hurkákból”, amely a fejet körülölelte. Ez nem volt képes az ütés energiáját elnyelni, legjobb esetben mindössze kis mértékben csillapította. Az amerikai Bell, amely a motorozáshoz és a hegymászáshoz már korábban kiváló fejvédőket kínál, megalkotja az első kerékpárspecifikus darabot, alapanyaga a mai napig alkalmazott polisztirol. Bemutatása 1975-ben történt, de ezen típus világméretű elterjedése a 80-as évek derekára-végére tehető. A 90-es évek a “bukók” fokozatos tökéletesítésének évtizede. A szellőzés megoldása, a dizájnos és egyben ellenálló külső héj alkalmazása ebben az évtizedben megy végbe. Az ú.n. In-mould technológia a polisztirol mag és a külső réteg egybeöntésével lényegében minden korábbi problémát megold: könnyű, tartós, tetszetős és nem utolsósorban a többi paraméter függvényében (kis tömeg, szellőzés, megjelenés) maximális biztonságot nyújt. A modern sisakok rögzítése rendkívül stabil, és egyszerűen kezelhető. A profi kerékpársportban a fejvédő használata 1991 óta kötelező, a rájuk vonatkozó biztonsági tanúsítványt pedig több tesztközpont is kiadhatja. Felfüggesztésrendszer: A mountain bike története elválaszthatatlan a Rock Shox névtől. Mindez Paul […]
↧